Jó tudni
Akkumulátor télen, nyáron
A nyári meleg bosszúja, mely a hideg reggeleken jelentkezik
Kevesen tudják, hogy nem a hideg az akkumulátor első számú ellensége, hanem a meleg.
Első pillanatra talán hihetetlenül hangzik ez az állítás, hiszen az indítási problémák általában a hideg téli napokon jelentkeznek. A magyarázat nagyon egyszerű.
A melegben felgyorsulnak a kémiai reakciók, így a korróziós folyamatok is, melyek megtámadják az akkumulátor rácsszerkezetét. Fokozódik a vízbontás, növekszik az önkisülés és a túltöltésre való hajlam. Ennek következménye az iszaposodás, cellazárlat. Hidegben aztán, amikor a motorolaj sűrűbb, az illesztések szorosabbak, az önindító áramfelvétele indítózás közben megnövekszik, ugyanakkor az akkumulátor áramleadó képessége csökken. Ha ez a kényes egyensúly felborul, a motor lesz az ‘erősebb’, az akkumulátor a gyengébb, indítani nehezen vagy egyáltalán nem sikerül.
Akkusegély – mit tehetünk?
Semmi egyebet, csak azt, hogy legközelebb, amikor cserélni kell az akkumulátort, olyat vásárolunk, amely a lehető legjobban tűri a modern autók megnövekedett motortér hőmérsékletét: ón-kalcium ötvözésű, expandált lemezes akkumulátort.
Ezekben az akkumulátorokban magasabb hőmérsékleteken sem képződik rácskorrózió, érzéketlenebbek az elmaradt nyári karbantartási problémákkal szemben.
Ennek az az oka, hogy az ón-kalcium ötvözésű lemezek áramfelvétele feltöltődéskor még növekvő hőmérséklet esetén is csökken, szemben a hagyományos akkumulátorokkal, melyeknél növekedhet.
A feszültségszabályozó ma már az autók többségében hőmérséklet függő szabályozást valósít meg. Melegben a töltőfeszültség kisebb, hidegben magasabb lehet. Pl. a 13,7V nyári melegben jó érték, télen -15ºC esetén alultöltést okoz. A hőmérséklettől független szabályzóknak csak abban az esetben van komoly jelentőségük, amikor az akkumulátor közel állandó hőmérsékleten üzemel vagy nincs a motorral közös hőtérben (pl. IFA teherautó). Indítási biztonsága érdekében ellenőriztesse autója töltő és indítórendszerét tél és nyár előtt is.
A kalcium ötvözésű rácslemezek ezzel összefüggő további előnye, hogy a feltöltődési folyamat végén a töltőárama gyakorlatilag nullához közelít. A hibrid, öntött lemezes akkumulátorok a nagyobb belső önkisülés és helyi mikroelemek képződése miatt töltött állapotban is felvesznek több száz mA-t, idősebb állapotukban akár néhány A-t is. Ez szintén a belső hőmérsékletük növelésére fordítódik.
A korszerű akkumulátorok másik fontos jellemzője az önkisülés alacsony mértéke. Azon autós társainknak, akik pl. télen nem, vagy csak ritkán használják járművüket, érdemes alacsony önkisülésű akkumulátort vásárolniuk. A hagyományosnak tekinthető hibrid akkumulátorok önkisülése típustól függően 3-8 hónap között van, míg a kalcium ötvözésűeké 16-18 hónap 50%-ig.
Fontos ellenőrizni az autó statikus fogyasztását, amely akkor mérhető, amikor azt gondoljuk, hogy minden ki van kapcsolva. Hosszabb állás után komoly meglepetést tud okozni a lassan kiürített, indításképtelenné vált akkumulátor. Ha 50mA fogyasztást mérünk, akkor számítanunk kell arra, hogy egy 55Ah-s teljesen feltöltött akkumulátor kb. 20 nap alatt indításképtelenség határára érkezik. Ennél nagyobb áramfogyasztást már szinte kötelező megkeresni és megszüntetni. Abban az esetben, ha nem szüntethető meg a kritikus érték feletti fogyasztás, három dolgot tehetünk:
- levesszük az akkusarut,
- kettős feszültségkorláttal működő automata töltőre kapcsoljuk az akkut folyamatosan,
- kb. kéthetente az akkut feltöltjük.
Az Exide akkumulátorok önkisülési ideje 16-18 hónap.
Nem lehet mellékes az EXIDE akkumulátorok azon paramétere sem, hogy kiválóan ellenállnak a rezonanciának.
A rezonancia miatt az akkumulátor aktív részei lehullanak a lemezek felületéről csökkentve a kapacitást, és az akkumulátor alján az iszaptér megtöltésével cellazárlatot okoznak. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy annak ellenére, hogy akkumulátorunk rendelkezik tasakszeparátorokkal, a kapacitása mégis csökken. Ez azzal magyarázható, hogy a tasakszeparátor megakadályozza ugyan az un. iszaposodást, amely a cellazárlatot eredményezné, azt azonban nem tudja meggátolni, hogy a lemezről az aktív részecskék a tasak aljára hulljanak, csökkentve ezzel a kapacitást.
Az EXIDE erre a problémára is talált megoldást. Minden rácsot egy különleges védőhártyával vont be, amely meggátolja a rácsba hengerelt ólom- ill. ólomdioxid eltávozását. Az ilyen védőhártyával bevont lemezeket helyezi a tasakszeparátorokba. Ezáltal az akkumulátor nemcsak a feszültségét őrzi meg hosszabb ideig, hanem a kapacitását is.
Ezen rendkívüli előnye mellett számos más előnye is létezik, melyek mind-mind hozzájárulnak a hosszú élettartamhoz, és ahhoz, hogy akkumulátorunk tökéletesen karbantartásmentes legyen.
Napjainkban elvileg minden akkumulátor karbantartásmentes. Ez már nem is számítana különlegességnek. Vajon a hagyományos akkumulátorok ténylegesen karbantartás-mentesek? A karbantartásmentes kifejezés az akkumulátorokra vonatkozóan mindennapossá vált. Tényleg erről van szó? Valóban minden akkumulátor karbantartásmentes? Gondoljunk csak bele!
Megvásárolunk egy karbantartásmentes akkumulátort, amelyen van lehetőség az utántöltésre, és található rajta egy szellőztető szelep, amely azt a célt hivatott szolgálni, hogy ha az akkumulátor valamilyen oknál fogva túltöltődik, akkor a vízbontás miatt keletkező hidrogén és oxigén gázok némi savgőz kíséretében savgőz távozni tudjanak. Ha túl sok víz távozik ily módon, akkor ezt pótolnunk kell. Ilyenkor kell utántölteni az akkumulátort, igaz, hogy csak évente 1-2-szer, és ez is nagy könnyebbség a korszerűtlen akkumulátorokhoz képest. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy az akkumulátorunk teljesen karbantartásmentes.
Az EXIDE ezen a területen is nagy újítást vezetett be. A világon az elsők között megalkotta azt az akkumulátort, amelynek saját vízfogyasztása rendkívül alacsony és így utántölteni egyáltalán nem kell. Van egy speciális membránnal kombinált labirinttömítésű záródugó, amin csak a 3 mikronnál kisebb elemek tudnak távozni, de a savgőz és a párolgás miatt keletkezett vízgőz nem.
Az ón-ólom-kalcium ötvözetnek gyakorlatilag nincsen saját vízfogyasztása, ezért, ha megfelelő az autónk töltési rendszere, akkor a folyadék utántöltésre semmi szükség nincs.
Mi a helyzet, ha nem jó a töltőrendszer és túltöltjük az akkumulátort?
Ebben az esetben természetesen keletkezik savgőz. A túlnyomást azonban a hidrogénmolekulák okozzák, ezek viszont annyira aprók, hogy a labirinttömítésű 3 mikron résméretű membránon el tudnak távozni.
Nem szabad megfeledkeznünk az EXIDE száraz akkumulátorairól sem, melyek nem azért nevezünk száraznak, mert nem folyik ki belőlük semmi, hanem azért mert egyáltalán nem tartalmaznak folyékony elektrolitot. Az ilyen száraz akkumulátorok egy különleges gyártási folyamattal készülnek. A tasakszeparátorok üvegszövetből készülnek
Ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy az EXIDE Európa legnagyobb akkumulátor gyártója.
Forrás : forex.hu
Kérdése van ? Hívjon !
+36309317999
schreiber@runner.hu
A savas-ólom akkumulátorok működése
Az akkumulátor mint villamos energia tároló avagy mi zajlik le benne.
Ha egy kénsav vizes oldatával telt üvegedénybe egy ólomból (Pb) és egy ólomdioxidból (PbO2) készült elektróda párt helyezünk és a két lemez közé feszültség mérőt kötünk, feszültséget mérhetünk. Ha azt egyszerű áramkört tovább fejlesztjük, példaképpen egy fogyasztót és egy kapcsolót közbe iktatunk a feszültségen kivül villamos áramot is meg figyelhetünk.
Az akkumulátor működése
Az ólomlemezen lejátszódó elektrokémiai folyamat: Az ólomlemezek oldatba merülésekor kémiai folyamat indul meg mivel az ólom affinitási sorban a hidrogén előtt áll. Azt viszont fontos tudnunk hogy az elektrolitban a kénsav ionos állapotban van jelen hiszen disszociál – azaz ionjaira esik szét – az alábbi képlet szerint. H2SO4 → 2H++SO42.
Az ólom ólomszulfáttá alakulásakor azonban szulfát ionos állapota miatt egy ólomszulfát létrejöttekor a lemezen 2 “többlet” -elektron keletkezik. A folyamat az elektrolitba merülésekor azonnal megkezdődik, az áramkör megszakításakor az intenzitása lecsökken, majd gyakorlatilag megáll. Az ólomdioxid lemezen lejátszódó elektrokémiai folyamat. Az ólomdioxid lemez oldatba merülésekor hasonlóképpen mint az ólom lemeznél, a kémiai folyamat megindul. A kémiai folyamat eredményeképpen a lemezen ólomszulfát keletkezik , illetve ólomdioxid oxigénje az elektrolit hidrogénjével vízzé egyesül. PbO2+SO42-+4H+→PbSO4-2e-+2H2O.
Zárt áramkör esetén a folyamat itt is azonnal megkezdődik illetve az áramkör megszakításakor lefékeződik, majd teljesen megáll. A reakció magyarázata hogy az elektrolithoz képest kb. +1,69V potenciálra feltöltődött lemez körül villamos erőtér megakadályozza a pozitív töltésű hidrogén atomok kilépését. Tehát kijelenthetjük hogy terhelésmentes ólomlemez megközelítőleg az elektrolithoz képest -0,35V az ólomoxid lemez kb. 1,69V potenciálra került , közöttük kb. 2V feszültséget mérhetünk. A nyugalmi feszültség értékét jelentősen befolyásolja az elekrolit összetétele savsűrűsége. A nyugalmi feszültség = 0,84 + savsűrűség (kg/dm3 kifejezve) Az áramkör zárásakor elektron áramlás indul meg a tiszta ólomlemez felől a fogyasztón keresztül az ólomdioxid lemez irányába. Ezt nevezzük, a valóságos áram iránynak ellenben a technikai áramirányt ezzel ellentétesen jelöljük. A töltéskiegyenlítődés hatására a lemez potenciálja csökken. A negatív lemezen az ólom folyamatosan ólomszulfáttá alakul, amely mintegy pótolja a felhalmozott elektrontöbblet-csökkenést. A pozitív lemezen az ólomdioxid is ólomszulfáttá alakul át, de itt az elektronhiány pótlódik. A folyamat közben az elektrolit folyamatosan hígul, hiszen a szulfátionok oxigénre cserélődnek, azaz víz keletkezik. Az ólomakkumulátorokban kisütéskor lejátszódó elektrokémiai reakciót az alábbi egyenlettel írhatjuk fel:
-lemez elektrolit +lemez -lemez elektrolit +lemez Kisütés Pb + 2H2SO4 + PbO2 → PbSO4 + 2H2O + PbSO4.
A fenti reakció (kisütés) intenzitása attól függ hogy mekkora a terhelés, mindaddig tart míg meg nem szakítjuk az áramkört , illetve el nem fogy valami a folyamatban részt vevő anyagok közül. Az akkumulátorokról tudjuk, hogy elektromosan tölthetőek , tehát a terhelő árammal ellentétes irányú villamos áram hatására elektrolitikusan visszaalakítják a reakciótermékből az eredeti hatóanyagot. A töltőáram hatására az ólomszulfát a negatív lemezen színólommá, a pozitívon pedig ólomdioxiddá alakul, és az elektrolit egyre sűrűbb lesz hiszen szulfátionok lépnek be az elektrolitba.
A töltéskor lejátszódó reakciót az alábbi képlettel lehet felírni: -lemez elektrolit +lemez -lemez elektrolit +lemez Töltés PbSO4 + 2H2O + PbSO4 → Pb + 2H2SO4 + PbO2.